Minden fizika! Ezt hajtogatta a vizsgáztató tanárom miközben dühösen ütötte az asztal.
Elgondolkodtató…
Szigorú értelemben véve például az elektronikus zenével nehezen tudnám összehozni Newton bármelyik törvényét is, de ha mindkettőben lezajlódó folyamatokat veszem alapul és elvonatkoztatok a konkrét tézisektől, mégis csak tudok párhuzamot állítani a két terület között.
Northern Exposure (Sasha és John Digweed: 1996-1999). Korszakalkotó, meghatározó, egyetlen. Egy „kézzel fogható” hangzásvilág volt mára köddé vált, elszublimált. Mint ahogy az előbb említett fizikai jelenséghez hő kell, hogy végbe menjen a folyamat, úgy az elektronikus zenében is hatások eredményezték a fentebb említett irányzat eltűnését. Mik lehettek azok a hatások? Konkrétumokat nehéz lenne megfogalmazni. Az elektronikus zene nagy körforgásának egy állomása volt csupán? Hova tűnt az a hangzásvilág? Hiszen azokon az albumokon munkálkodó előadók egy része még ma is alkot. Hogy-hogy nem írnak már olyan zenéket, mint anno? Mi hat mire (hatás-ellenhatás)? Az igények vezérlik a stúdiókban tevékenykedő producereket, vagy fordítva? Az aktuális zenei áramlatok diktálnak? Talán ezt is le lehet vezetni a fizika egy tételével. Fázishelyes, pozitív visszacsatolás hatására önmagát erősítő folyamat jön létre, vagyis öngerjesztés történik.
Talán tényleg minden fizika…